Tartalom

2000. január 31-én Los Angeles partjaitól néhány kilométernyire vezethetetlenné vált, és hatezer méteres magasságból a Csendes-óceán vizébe zuhant az Alaska Airlines amerikai légitársaság McDonnell Douglas MD-83-as sugárhajtású utasszállító repülőgépe, amely 83 utassal és ötfőnyi személyzettel a mexikói Puerto Vallartából San Fransiscóba tartott, hogy onnan Seattle-be repüljön tovább. A becsapódást senki sem élte túl. |
 |
A katasztrófa nem érte teljesen váratlanul a gép útját figyelemmel kísérő repülésirányítókat és légitársasági diszpécsereket. A pilóták ugyanis már több órája küszködtek kormányzási nehézségekkel, melyek az utolsó percekben tovább súlyosbodtak. A nehézségeket az okozta, hogy előbb leállt, majd teljesen önállósította magát a gép farokrészén lévő vízszintes vezérsíkot mozgató „trim” berendezés.
Ennek az a feladata, hogy a repülőgép szárnyaihoz hasonló alakú, de annál jóval kisebb stabilizáló felület néhány fokos előre- vagy hátrabillentésével kiegyensúlyozza a gép orrát fel- vagy lefelé mozdítani próbáló „bólintó” nyomatékot, mely a repülőgép súlypontjának elmozdulása vagy a repülési sebesség megváltozása miatt jelentkezik. A repülési manőverek irányítására természetesen a vezérsík hátsó részéhez csatlakozó és a pilóták kormányaival fürgén mozgatható magassági-kormányfelületek szolgálnak, de rendkívül kényelmetlen lenne, ha a pilótáknak ezt a kormányt folyamatosan húzniuk vagy nyomniuk kéne. Ennek kiküszöbölésére lehet a vezérsíkot mindig olyan szögbe állítani, hogy a gép „elengedett” kormánnyal is egyenletesen repüljön, és csak a manőverekhez kelljen a kormányokat megmozdítani.
Az MD-83-ashoz hasonló nagy és korszerű gépeken a közel tíz méter széles vezérsíkot egy villanymotor által forgatott csavarorsós mechanizmus mozgatja, amit a pilóták vezérelnek a kormányra szerelt kapcsolóval. Ha például az első sorokban egy utas gondol egyet, és hátrasétál, hogy néhány szót váltson a turista osztály végében ülő barátjával, a gépet kézzel vezető pilóta ebből annyit érez, hogy a repülőgép orra kitartóan a magasba akar emelkedni, és neki folyamatosan előrenyomva kell tartania a kormányt. Mielőtt ebben elfáradna, néhány másodpercre előre löki a hüvelykujja közelében lévő rugós kapcsolót, mire a villanymotor a megfelelő irányba forgat egy keveset a csavarorsón, és az néhány tized- vagy századfokkal feljebb billenti a vezérsík mellső élét, éppen annyira emelve meg a gép farkát, hogy ne kelljen a kormányt tovább nyomva tartani. Persze, ha a csevegés végeztével az utas visszatér a helyére, az egész folyamat megismétlődik az ellenkező irányba.
.... | |